Blessingway eredete

A blessingway a navahó indiánoktól ered. Ez a népcsoport híresen sok szertartást végzett a hétköznapi élet eseményeihez kapcsolódóan. A blessingway egyes részei ‒elsősorban a tipikus „énekelve beszélő” dalok‒ szinte az összes navahó rituáléban megjelennek valamilyen formában. A többi gyógyító szertartással ellentétben ez nem a betegségek leküzdésére fókuszál, hanem pozitív áldásokat hív elő, amelyek segítségével elkerülhetők a szerencsétlenségek. Többek között az otthon megáldására és védelmére, a terhesség szövődményeinek megelőzésére, valamint a remélt szerencse fokozására végezték. A navahó vallási gyakorlatok részeként a blessingway nagyon spirituális, szent, privát esemény.

Az angol blessingway kifejezésnek nincs egyszavasítható magyar fordítása, bár időnként találkozhatunk az anyaáldás szó használatával. Talán szülésre bocsátó ünnepként lehet legpontosabban és legszebben leírni, noha egykor nem csak várandós nőket részesítettek benne. A szó eredeti jelentése olyan kifejezéseket foglal magában, mint a szépség, a harmónia, a siker, a tökéletesség, a jólét, a rendezettség.

Ezt a bensőséges, emelkedett szellemi és spirituális ősi rítust idézi meg a mai modern blessingway szertartás. Hívhatnánk alternatív babavárónak is, hiszen az apropó mindkét esetben ugyanaz, ám a forma és tartalom nagyon is különbözik. A lényeg itt nem az ajándékokon, anyagi javakon és a dizájnos sütiken van, a külsőségek helyett a lelki-szellemi kapcsolódást keresik, akik részt vesznek benne.

Hiszen minden ünnep lehetőséget teremt arra, hogy kicsit lelassuljunk, töltekezzünk, más szemszögből tekintsünk az életünkre, befelé fókuszáljunk, ezzel is felkészítve lelkünket az előttünk álló feladatokra. A szülésre bocsátó ünnep is ezen vezérfonal mentén halad, segít az élet egyik legfontosabb kapuja, az életadás előtt megállni egy pillanatra s rátekinteni az Érzéseinkre.